M E G H Í V Ó

Prof. Dr. Vajda László (München)

A csodaszarvas–monda

Időpont és helyszín: 2007. szeptember 28., péntek, 19.30 óra, Magyar Katolikus Misszió Döpfner Háza, Oberföhringer Str. 40., 81925 München

Rendezők: MMI és KMÉM Pax Romana Müncheni Csoportja

Házigazda: K. Lengyel Zsolt (MMI)

Hunor és Magor a magyar csodaszarvas-hagyomány legismertebb alakjai. A szarvasüldöző és új otthont teremtő testvérpár története középkori krónikákból a magyar nép régóta elemzett és mindmáig vitatott eredetmondájává bontakozik ki. A tudományos kutatás utal mind keleti, mind nyugati forrásaira, valamint más népeknél fellelhető párhuzamaira. Két híres művészi feldolgozásával, Arany János „Buda halála“ eposzának „Rege a csodaszarvasról“ című hatodik énekével és Bartók Béla „Cantata profana“ kórusművével bevonult a magyar eszme- és művelődéstörténetbe is.

Az előadás témánkról napjaink egyik határon innen és túl jegyzett, főleg nyugati szakkörökben nagy hatású magyar etnológusának felismeréseit tárja elénk. A kérdéskör tudománytörténeti áttekintése után összehasonlító-történeti módszerrel vizsgálja a csodaszarvas-monda szerteágazó motívumvilágát, kijelölve helyét a nemzeti és a nemzetközi hagyományban.

Vajda László (* Budapest, 1923) 1941-től Eötvös-kollégista, 1947-ban a budapesti tudományegyetemen doktorált néprajztudományból. Ugyanott a néprajzi intézetben egy ideig Ortutay Gyula tanársegédje, majd 1955-ig a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa. Az 1956-os forradalom után Nyugat-Németországba menekült. Münchenben telepedett le, ahol a Ludwig-Maximilians-Universität Institut für Völkerkunde und Afrikanistik tanszékén 1957-től Hermann Baumann asszisztense, 1968-tól 1988-ig professzor volt. Fő szakterülete az afrikai, ill. nomád kultúrák kialakulása és története (alapműve: Untersuchungen zur Geschichte der Hirtenkulturen. Wiesbaden 1968). Kollegái és tanítványai 65. születésnapján saját dolgozatokkal köszöntötték (Münchener Beiträge zur Völkerkunde. I: Festschrift László Vajda. München 1988), 75. születésnapján pedig kiadták ötven éves munkásságát tükröző válogatott tanulmányait (Ethnologica. Wiesbaden 1999). Az utóbbi kötetben közölt személyes bibliográfia az 1956-ig többnyire magyarul írott munkáinak adatait is tartalmazza.

Az előadás és az általános eszmecsere után kötetlen együttlét.

Kérjük és köszönjük helyszíni önkéntes költséghozzájárulásukat!