K. Lengyel Zsolt

Hungarológia és kultúraközvetítés a bajorországi
Kelet-Közép- és Délkelet-Európa Kutatásban*

A Müncheni Magyar Intézet szemszögéből

Előadásként elhangzott a Balassi Bálint Intézet „Nyelv és kultúra a XXI. században“ 
című tudományos szimpóziumán, Budapesten, 2002. május 31-én.

I. A szemszög

Az 1962-ben alapított Ungarisches Institut München e. V. (UIM, Müncheni Magyar Intézet, MMI) az általános magyarságtudomány művelésére és gyakorlatban való hasznosítására, valamint a magyar kultúra nyilvános bemutatására hivatott, német jog szerint bejegyzett közhasznú egyesület intézete, amelyet a Magyar Köztársaság és a Bajor Szabadállam illetékes tárcái révén intézményesen támogat. Két német nyelvű kiadványával, az ,Ungarn-Jahrbuch’ folyóirattal és a ,Studia Hungarica’ könyvsorozattal, magyar és más nyelvű hungarológiai szakkönyvtárával és egyéb gyűjteményeivel, kutatási programjaival és művészeti vagy tudományos rendezvényeivel, a müncheni bölcsészettudományi egyetem Történeti Szemináriumának Kelet- és Délkelet-Európai Történeti Részlegén (Abteilung für Geschichte Ost- und Südosteuropas am Historischen Seminar der Ludwig-Maximilians-Universität) folyó oktatásban közreműködve különleges szerepet igyekszik betölteni. Sajátossága abból fakad, hogy míg korábban kízárólag a német szövetségi vagy bajor tartományi kormány anyagi fedezetével lényegében tudományos funkciókat látott el, úgy ma már kétszeresen vegyes alkatú: bajor-magyar és tudományos-kulturális intézet. E kettősségek a következő formai és tartalmi tulajdonságokban csapódnak le:

1. Az MMI költségvetését 2000-től 75%-80%ban a Bajor Szabadállam Tudományügyi, Kutatási és Művészeti Minisztériuma (Bayerisches Staatsministerium für Wissenschaft, Forschung und Kunst), 20%-25%-ban pedig a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) fedezi. A budapesti támogatás jogalapja a magyar államháztartásról szóló 1992. XXXVIII. törvény 22 cikkelye, a münchenié a Bajor Közigazgatási Eljárási Törvény (Bayerisches Verwaltungsverfahrensgesetz) 36. cikkelye. Az MMI hosszú távú fenntartásában mindkét finanszírozó fél nemzetközi kötelezettséget vállalt, amely jelenleg a Magyar Köztársaság és a Bajor Szabadállam 2001. november 3.-án Münchenben aláírt, a „Baráti együttműködés és aktív partnerség további kiépítéséről” szóló nyilatkozata II. 4. fejezete 3. bekezdésében, és a Magyar-Bajor Vegyes Bizottság 10. ülésén, 2001. május 9-10-én Nürnbergben elfogadott „Közös Jegyzőkönyv”-ének egyik bekezdése, illetve az ehhez csatolt munkaterv 50. pontjában tükröződik. A Magyarországról juttatott pénzeszközök felhasználási módozatait a NKÖM és az MMI egyesület 2000. február 21-én egy évre kötött, 2001. januárjában meghosszabbított, majd 2002. július 18-án véglegesített Megállapodása részletezi. Ez az európai viszonylatban párját ritkító együttműködési szerkezet formailag azt jelenti, hogy az MMI a külföldi magyar állami intézetekre vonatkozó gazdálkodási és szakmai előírások szerint jár el, ezt azonban – ellentétben például a berlini vagy stuttgarti magyar intézettel – nem a Magyar Köztársaság kulturális külképviseleteként, tehát nem Magyarországról diplomáciai vagy köztisztviselői szolgálatra kiküldött személyzettel teszi. A munkáltatói jogokat nem a NKÖM, hanem az intézet egyesülete gyakorolja, az intézet munkáját pedig nyolc tagú kuratóriuma felügyeli, amelynek négy tagját a NKÖM minisztere, további négy tagját a bajor tudományügyi miniszter nevezi ki. Ekképp a magyar állami és a német civil szféra egyazon kulturális-tudományos vállalkozásban találkozik.

2. A vegyes finanszírozás tartalmi következménye, hogy az MMI mindkét támogató fél elvárásaihoz igazodik: tudományos munkaterveivel elsősorban a bajoréhoz, kulturális-művészeti rendezvényeivel lényegében a magyaréhoz. E kettős szakmai célkítűzést az MMI 1999. május 16-i Konszolidációs Programjával terjesztette a bajor minisztérium által német-osztrák-magyar részvétellel létrehozott Értékelő Bizottság (Evaluierungskommission) elé, amelynek ugyanazon év augusztusában kelt, maradéktalanul jóváhagyó zárójelentését mindkét minisztérium vezetése elfogadta. E véleményazonosság alapján fogalmazódtak meg az intézet közös bajor-magyar intézetté való átalakításának említett alapdokumentumai. Az MMI – http://www.ungarisches-institut.de honlapról megismerhető és nyomon követhető – tevékenysége pedig a 2000. év legelejétől megújított szakmai hivatásának mindkét pillérén nyugszik.

II. A háttér

Az MMI elhelyezése a német-magyar államközi kapcsolatok összefüggésében egy olyan jövőkép felvázolását indokolta, amely értékesíti a szakma közelmúltbeli, mind magyar, mind bajor oldalon tapasztalható korszerűsödési kísérleteinek a tanulságait. Így az 1999-es értékelő átvilágításához előterjesztett fejlesztési programja egyrészt a magyar kulturális külpolitika és a magyarságtudomány viszonyát, másrészt a német-, illetve bajorországi Kelet-Közép és Délkelet-Európa kutatás hungarológiai érdekeltségének a feltételeit elemezte, a következő főbb fogodzókat kínálva:

1. Magyar oldalon kívánatos

1. szervezetileg és koncepcionálisan elválasztani a diplomáciai külügyként kezelt kultúraközvetítést a tudományos indítékú és megnyilvánulású hungarológiától,

2. módszertanilag és tartalmilag megnövelni a társadalom- és szellemtudományi szakágak jelentőségét a hungarológia keretében, valamint

3. gyakorlatilag és formailag kiszélesíteni a filológiát magába foglaló, ám azon túl is lépő, tehát a magyar ország és nép múltjával és jelenével tág bölcsész szemszögből foglalkozó általános magyarságtudomány nemzetközi viszonyrendszerét, már csak azért is, mivel napjaink európapolitikai mezőnyében egyik kormány sem mondhat le arról, hogy a kulturális együttműködésben is tanúsítsa határon feletti integrációképességét.

2. Német/bajor oldalon pedig fel kell készülni arra, szólt értelemszerűen az MMI 1999-es fejlesztési tervének végkövetkeztetése a másik irányban, hogy

1. a kelet-közép- és délkelet-európai térségben végbement vagy még várható politikai-jogi változások és – részben ezek nyomán – a szabadabb meg távlatosabb nemzetközi együttműködés tovább gerjeszti a német szövetségi és a bajor tartományi kormány átalakítási hajlamát a felsőoktatásban és az általános tudományügyben, mégpedig – más következményektől ehelyütt eltekintve – oly módon, hogy

2. Münchenben, a Kelet-Közép- és Délkelet-Európa kutatás egyik németországi központjában, több egyetemi és egyetemen kívüli, szövetségi és/vagy bajor forrásból támogatott intézmény a maga alkatának és céljainak újragondolására kényszerül, szembesülve azon bajor kormányzati elvárással, hogy

3. a bölcsészettudományi egyetemen különböző karokon, a felsőoktatáson kívül pedig külön-külön működő intézetek tevékenységük minél szorosabb egybehangolására vagy akár szervezeteik egyesítésére törekedjenek, annak érdekében, hogy együttesen erőteljesebb hatást fejtsenek ki, eközben egy olyan – hosszabb távon az államkincstár számára talán aprópénzre váltható – önkarcsúsítást végrehajtva, amely koncepcionálisan is új utakra tereli őket, amennyiben

4. az öncélúnak mondott tudományműveléshez a – politikai és gazdasági tényezők szorgalmazta – szakértői tanácsadás feladatait párosítják, és

5. a maguk külön-külön súlypontjait többoldalú egyeztetések révén megállapítva és egymáshoz igazítva kiküszöbölik a témakörök és kérdésfelvetések azon átfedéseit, amelyek egy „szigetmegoldásokból" álló intézményrendszerben elkerülhetetlenek, de többletköltségeket okozva politikailag egyre nehezebben vállalhatók, még ha a személetgazdagságot éltetik is.

III. A távlatok

Az MMI fejlődésének áttekintése 2000. januárjától 2002. októberéig mintavétel a német nyelvterület egyik mértékadó hungarológiai helyszínének modernizációjából. Legfontosabb eredményei egy nem feltétlenül általános érvényű, és korántsem minden tekintetben befejezett fejlődésről tanúskodnak. Folyamatról van szó, amely éppen egyediségével és lezáratlanságával egy éles és jövőbe mutató képet nyújt arról, hogy egy műhelyjellegű intézmény eddig miként szembesült – és az elkövetkezőkben hogyan szembesülhet még – szakmai területének fennebb vázolt kétpólusú reformkövetelményeivel. A felsorolt magyar és német/bajor vonzatú látleletek mentén a következő összefoglaló tételeket ajánlatos mérlegelni a hungarológia továbbfejlesztésében:

1. Az MMI általában inter- és multidiszciplinárisan tudományos jellegével, különösen pedig történettudományi és politológiai tevékenységével egyrészt régi hiányt segít pótolni a külföldi magyar kulturális intézetek, illetve egyetemi lektorátusok hálózatában. Másrészt német egyesületi jog szerint szerveződve és helyi munkatársakat alkalmazva a kultúrdiplomáciai megnyilvánulások mellett egy tudományos alapú és a többi külföldi magyar intézethez viszonyítva olcsóbb személyzeti struktúrával rendelkező magyar képviseleti formát tart fenn.

2. Az MMI mind a tudományos-tanácsadói, mind rendezvényszervezői részlege elsősorban német irányú partnerségeket ápol, következőleg hozzájárul a hungarológia nemzetközi kapcsolatainak a kidomborításához.

3. Az MMI elejétől fogva szerves összeköttetése német tudományos környezetével a magyar kormányzati támogatás beindultával kiegészül egy olyan külső viszonyrendszerrel, amelyben egyrészt a magyar állam külföldi intézeteihez –Münchenben főkonzulátusához –, másrészt a bajorországi német művelődési egyesületekhez kapcsolódik. Így a hungarológia nemzetközi szerepkörében hangsúlyosan jeleníti meg a magyar-német viszonylatot, egyfajta hídként összekötve a magyar diplomáciai és a német kulturális közeget. Az elmúlt két és fél év kooperációs sikerei arra bátorítják, hogy a jövőben is együtt dolgozzon e partnerek mindegyikével, ugyanakkor azonban továbbra is számoljon azzal, hogy a különböző címzettségű együttműködések különböző célt szolgálhatnak. Ugyanis a magyar állami kultúrintézetekkel és diplomáciai külképviseletekkel elsősorban a szervezési egyeztetések hasznosak, mivel ezek elősegítik a pénzügyi források hatékonyabb felhasználását és az egyes programtervek tartalmi összehangolását (például az utaztatási költségek megosztásával vagy vándorkiállítások és katalógusaik több helyszínen való bemutatásával, illetve évfordulós vagy átmenetileg több országban népszerűnek ígérkező műsorok esetén). A német irányú együttműködések az MMI-nek viszont koncepcionálisan, vagyis maga a programszervezési alapcél: a magyar kultúra idegen környezetben való bemutatása végett fontosak. Egyúttal terjesztik az intézetben művelt magyarságtudomány hírét a szélesebb nyilvánosságban.

4. Azáltal, hogy kínálatai a szakmai közönségen túl a bajorországi szellemi élet különböző célcsoportjait is elérik, az MMI megerősíti legitimációs alapjait a németországi Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-kutatás még zajló átalakulási folyamataiban. Újra meg újra más-más irányban kilépve a szakma szűkebb berkeiből, ám eközben meg- és betartva a szakma szabályait, növeli támogatottsági esélyeit azon állami, magánvállalkozói vagy alapítványi finanszírozók szemében, akik egy ilyen intézettől elvárják a szakmailag megalapozott tanácsadást időszerű, de gyakran csak időleges, tehát rugalmas ráhangolódást igénylő politikai, jogi vagy gazdasági kérdésekben is.

5. Az MMI az egyedi profil kialakítására vonatkozó általános tudománypolitikai szempont értelmében egy olyan integráció- és dezintegrációkutatási tárgyat választott tartalmi súlypontul, amellyel korábban is foglalkozott lehetőségeihez mérten. 2000-től több évre tervezett, „Magyarország Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa kapcsolattörténeteiben a kezdetektől napjainkig“ című témakeretében több elemzői, tanácsadói és dokumentációs munkatervet működtet, miközben művészeti és tudományos rendezvényeinek zömét ugyanezen témakörbe helyezi.

6. Az MMI német partneri dimenziójában a jövőben vélhetően tovább növekszik a tudományos közeg vonzereje, mégpedig három irányból:

1. Az egyik pálya a Münchenben székelő egyetemen kívüli kelet-közép- és délkelet-európai intézetekkel (mint a Südost-Institut, az Osteuropa-Institut, a Collegium Carolinum és az Institut für Ostrecht) együtt egy autonóm intézetekből álló kutatóközpontba vagy „kutatószövetségébe” vezethet. Ez a távlat 2001. tavaszától a bajor tudományügyi miniszter megbízásából az intézeti és minisztériumi felelős képviselőkből összeállított „szerkezetvizsgáló” munkabizottságok napirendjén szerepel, az MMI pedig a véleményezésre felkért és a intézményes szövetkezés esélyes résztvevőinek az egyike.

2. A másik pálya az MMI kuratóriumának 2001. januári ülésén kezdett körvonalazódni, midőn az egybegyűlt kurátorokat vendégül látó Bajor Tudományos Akadémia elnöke felvetette az intézet bajor akadémiai betagolásának a lehetőségét, amelynek megvitatása folyik még.

3. A harmadik pálya a müncheni bölcsészettudományi egyetem Történeti Szemináriumához közelít, amelynek Kelet- és Délkelet-Európai Történeti Részlegével az MMI vezetőségével és munkatársainak egy részével az 1960-as évek végétől személyi alapon összefonódik; e kapcsolat napjainkban az intézet kapcsolattörténeti profilú hungarológiai témáinak az oktatásában nyilvánul meg az egyetemi Részlegen, amely így külön magyar súlyponttal rendelkezik.

IV. Összefoglalás helyett

Az MMI beszédes ellenpéldáját nyújtja annak a hungarológiának, amelynek külföldi ágát a magyarországi tudománypolitika az 1980-as évektől lényegében csak filológiai és – a finnugrisztika keretében – felsőoktatási ügyként kezel. Mai helyzetéből és távlataiból kiviláglik, hogy az MMI helyesen értelmezte a németországi tudományosság belső folyamatait akkor, amikor a magyarságtudomány jövőjét ebben a befogadó országban – a budapesti stratégiával szemben – attól tette függővé, hogy a szakma képes-e egyetemen belül, de kívül is szélesíteni koncepcionális és szervezeti alapjait.

A németországi magyar tematikájú felsőoktatás az 1970-es évektől jelentős mértékben zajlik a társadalomtudományi tanszékeken. Eközben a finnugrisztikában eltolódtak a hangsúlyok a fennisztika, illetve uralisztika felé. Így a magyarországi tudománypolitika külföldön éppen arra a területre fordította fő figyelmét, amelyen megkezdődött és máig részben már be is tetőzött a hungarológia minőségi és mennyiségi hanyatlása. Ez a tartalmilag súlyos magyar térvesztés a németországi felsőoktatásban összefügg a „kis” nyelvek folyamatos visszaesésével az egyetemi tanszakok fontossági sorrendjében. Ez az eljelentéktelenedés a jelek szerint a közeljövőben tudománypolitikai beavatkozásra tovább fokozódhat. A hungarológia tekintetében aligha ellensúlyozható másképp, mint egy olyan koncepcionális átértelmezéssel, amely a magyar témákat kiemeli filológiai alárendeltségükből és egy társadalom- vagy kultúrtudományi karon általános országtanná alakítja, a nyelvi vonzatok méltányos figyelembevételével, adott esetben munkamegosztásban a finnugrisztikával. Az MMI részvétele az egyetemi történelemoktatásban egy ilyen távlati célt követ.

Más kérdés, hogy milyen esélyeket nyújt manapság a bajor tudománypolitika egy egyetemi magyar országtan nemcsak tartalmi, hanem szervezeti megalapítására Münchenben? És hogy elképzelhető-e a magyar kormányzat oktatási tárcájának a támogatása egy ilyen vállalkozáshoz? Az illetékes szintű eszmecsere e két kérdés körül még nem indult be. Ezért a fentiek egyelőre arra engednek következtetni, hogy az MMI-nek a müncheni szervezeti kapcsolódások távlatában az újonnan tervezett egyetemen kívüli kutatóközpont felé kell tájékozódnia, amelyben ő maga a tág hungarológiáért felelős, és amelyből ugyanazon koncepció jegyében folytathatja közreműködését a felsőoktatásban. Mindenesetre alapvető igénye éppen kettős: vagyis tudományos és kulturális alkatából eredően az marad, hogy

1. felébressze a tudományos keresletet kulturális programjainak piacán, és

2. tudományos projektjeivel növelje a magyar témák súlyát a bajor kulturális életben.

Amennyiben az MMI nem pusztán magával az eszmei megbízással, hanem a megfelelő méretű ellátmánnyal is számolhat, akkor a bajorországi Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-kutatás szerkezetreformjainak hullámhosszán jó esélyt lát arra, hogy egyrészt biztosítsa a magyar témák folyamatos jelenlétét és változatosságát a német tudományosságban, másrészt – emezen túl is lépve – kiterjessze hatásukat a kulturális környezetre. Így a magyar-bajor tudományos-kulturális együttműködésben eleget tehet mindkét fél – valamint önmaga – elvárásainak.

München, 2002. október 7.

 ^* Kézirat lezárva 2002. október 7-én. Előadásváltozata elhangzott a Balassi Bálint Intézet „Nyelv és kultúra a XXI. században“ című tudományos szimpóziumán, Budapesten, 2002. május 31-én.
A szerző e témába vágó magyar és német nyelvű, eddig publikált írásai közül elsősorban a következők világítják meg jelen cikk mondanivalójának tudomány- és intézménytörténeti összefüggéseit, részletesen bemutatva az alábbiakban helyszűke miatt mellőzött adatszerű anyagot is: Magyarságkutatás Münchenben. Adatok és gondolatok az Ungarisches Institut munkájáról. In: Levéltári szemle 40 (1990) 3, 37-51; Hungarológia a harmincéves müncheni Ungarisches Institutban. In: Korunk, 3. folyam, 4 (1993) 4, 109-112; Töprengés egy müncheni magyar szellemi műhely jövőjén. In: Magyarság és Európa 1 (1993) 2, 75-82; Hungarologie und Ungarn-Bild in Deutschland. Politische, methodische und organisatorische Probleme nach 1990. In: Das Ungarnbild in Deutschland und das Deutschlandbild in Ungarn. Materialien des wissenschaftlichen Symposiums am 26. und 27. Mai 1995 in Hamburg. Herausgegeben von Holger Fischer. München 1996, 75-95; Ursprünge und Entwicklung des Ungarischen Instituts München e. V. 1962-1997. Ein Beitrag zur Lage der Hungarologie in Deutschland. In: Siebenbürgische Semesterblätter 11 (1997) 109-129; Die Evaluierung des Ungarischen Instituts München e. V. (UIM). Die erste Phase der Konsolidierung und des Ausbaus. In: Ungarn-Jahrbuch 24 (1998/1999) 445-448; Ungarnkunde und Kulturvermittlung. Über die Tätigkeit des Ungarischen Instituts München 2000-2001. In: Ungarn-Jahrbuch 25 (2000/2001) 251-275.